1 tuti tipp arra, hogy hogyan legyen egy nap több, mint 24 óra!

Hazánkban több, mint 3,5 millió háztartásban található számítógép. Ma már nem luxus cikk. Egy egyszerűbb számítógéphez hozzá lehet jutni barátibb áron. Szinte mindenkinek megkönnyíti az életét. Mindenkinek, kivéve a gyerekeknek.

Miért is mondom ezt? A felgyorsult világban nehéz mindenhol helyt állni és a tökéleteset nyújtani. Az egész nap rohanásból áll. Hol a kocsi kulcs? Felvetted már a kabátodat? Még beszaladok a postára. Mi kell a boltból? Mára vendégek? Még el kell mosogatnom. Ez csak pár kiragadott mondat a hétköznapokból és mire mindennek a végére érünk már este van és mindenki fáradt.

A sok teendő közepette gyakran mondjuk akár a legkisebbeknek is, hogy amíg ezt, vagy azt intézzük üljenek le és nyomkodják a tabletet, számítógépet, nézzenek rajta mesét, vagy éppen játszanak. Eleinte a gyerek leköti magát, hogy ne legyen láb alatt. Viszont egy idő után ez átmegy egyfajta szerelembe részéről és a szenvedélye lesz. A sok villogó fény, az érdekes zenék, a szórakoztató hangok annyira lekötik őket,hogy végtelenül belemerülnek. Elveszítik a kapcsolatot a külvilággal. A sötét ködben nincs más, csak ők és a kütyük. Sok kutatási eredmény kimutatta, hogy szinte drogként hat rájuk és ha nincs a közelükben, vagy nem piszkálhatják, pszichésen és fizikailag is megterheli őket. Ez egy mély konfliktust okoz bennük is és a külvilággal való kapcsolatukban is.

Végül körül öleli őket a magány.

Innen is van visszaút, viszont az nagyon rögös. Tele van mély kátyúval, ami örök kárt okozhat a kapcsolatunkban. Nincs egyből elmosogatva? Nem öt csillagos vendéglőhöz illő koszt kerül az asztalra? Nincs két naponta levágva a fű? Nem csúszik fenéken a légy a padlón?  Semmit nem jelent, ha ezekből az időkből piciny darabokat lecsípve, a csemetével lehetünk. Túlzott maximalizmus nélkül is lehet tökéletes anyának lenni, mitöbb, úgy lehet csak igazán. Mivel:

“Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.”

/Douglas Pagels/